Asperitas bimaensis Indonesia

Fontos információ:

A csigákat nem tolómérővel mérjük, ami a legpontosabb eszköz lenne, hogy elkerüljük a héj véletlen sérülését a mérés során. Igyekszünk a lehető legpontosabban mérni őket, ennek ellenére kis eltérés előfordulhat a tolómérővel történő méréshez képest.

A csigák házán kisebb egyenetlenségek lehetnek, mivel reagáltak a páratartalom változására, miután megváltoztattam az aljzatukat. Azokat a csigákat, amelyeket rosszabb házúként (hibákkal) kínálok, esztétikailag kicsit gyengébbnek tartom, de jól növekednek.

Nem tudom garantálni a ház színét, amikor a csigák megnőnek. A kisebb kínált bébiknél néha nehéz megmondani, hogy sárgák vagy narancssárgák lesznek-e, és növekedésük során több színbe is átmehetnek, amit nem tudok előre jelezni. Néhány narancsszínű egyed akár rózsaszínes árnyalatot is felvehet.

Eredetileg várni akartam a szállítással, amíg nem lesz szükség fűtőtasakra, de meggondoltam magam, mivel ezek a csigák a vadonban is magas hőmérsékleten élnek, ezért jobb, ha mindenképpen fűtőtasakkal küldöm őket. Úgy gondolom, hogy a következő hetek éjszakai hőmérsékletei, amelyek az Achatinák számára megfelelőek lennének, még mindig túl alacsonyak lehetnek számukra, jobb nem kockáztatni.

Az Asperitas bimaensis egy szárazföldi csigafaj. Mivel gyakran mászik növényzeten, fákon, ágakon és nedves sziklákon, részben fákon élő fajnak tekinthető, bár nem egy szigorúan fán élő csiga. A fogságban ezek a csigák jellemzően az akvárium fedelén tartózkodnak, de étkezés és tojásrakás céljából rendszeresen leereszkednek a földre.

Az Asperitas nemzetségből származó csigákat már 2008-ban behozták Csehországba, és akkor sikerült szaporítani őket. Nem ismert, hogy hosszú távon is jól élték-e túl a fogságban, és valószínű, hogy a behozott populáció végül eltűnt. Az Asperitas bimaensis faj 2024-ben jelent meg Európában, amikor Indonéziából Németországba importálták.

Szaporításhoz több felnőtt példányt szereztem, kezdetben barna és barna csíkozott Asperitas sp. egyedeket. Ezek a csigák aktívak voltak, és szívesen fogyasztották az édesburgonyát (később uborkát is próbáltam, azt is ették). Kezdetben fehér tőzegre, később kókusz alomra tartottam őket. Az aljzatot mindig nedves mohával borítottam be. Meglepetésemre hamarosan párosodni kezdtek, és több tojásrakást is végrehajtottak. Ezt követően néhány felnőtt elpusztult, gyakran röviddel a tojásrakás után. Először kimerülésre gondoltam, de a további tapasztalataim alapján már nem vagyok biztos benne. Lehet, hogy a csigák belsőleg parazitákkal fertőződtek, mivel amikor az akvárium fedelén ültek, a lábukon szokatlan fehér foltok voltak, amelyek nem tűntek úgy, hogy a behozatal során történt sérülés okozta volna őket, és nem változtak vagy javultak az idő múlásával (sérülés esetén a sérült terület jellemzően gyógyul, és visszanyeri pigmentációját). Idővel minden barna/barna csíkozott felnőttet elvesztettem. A tojásrakások közül csak két tojás keltek ki, amelyek 2024 szeptemberében és októberében lettek rakva. A kikelés körülbelül 30 nappal a tojásrakás után történt, és csak a tojások egy kisebb része kelt ki. A fiatalok most, 2025 májusában jól fejlődnek, bár lassabban nőnek, mint az A. bimaensis (lásd lent).

Egy hónappal az Asperitas sp. megvásárlása után, amikor már több elpusztult, úgy döntöttem, hogy vásárolok újabb csigákat, ezúttal Asperitas bimaensis-t narancssárga és zöld héjú egyedekkel. Valószínűleg egy újabb importról volt szó, mivel ezek a színek egy hónappal korábban nem voltak elérhetők, és a csigák sokkal jobb állapotban voltak, nem voltak fehér foltok a lábukon. Ugyanazon körülmények között tartottam őket – magasabb páratartalom, szobahőmérséklet éjszaka 23°C, nappal magasabb hőmérséklet. A terrárium fűtött volt (a terrárium közelében 26-27°C hőmérséklet volt), míg a csigák doboza nem közvetlenül a terrárium mellett volt, így az akvárium hőmérséklete valamivel alacsonyabb volt (kb. 25°C).

A narancssárga és zöld színű Asperitas csigák hamarosan tojásokat raktek (párosodás nem volt megfigyelhető, tehát valószínű, hogy már a természetben vagy az importálónál párosodtak). Később megfigyeltem a párosodást, amely legalább néhány órán át tartott. Az udvarlás során kalcium "szeretkező nyilat" is láttam. Minden tojásrakás sikeresen kelt ki. Idővel sajnos elvesztettem néhány narancssárga felnőttet, most, 2025 májusában már csak kettő van meg az eredeti öt közül. Az összes zöld színű egyedem jól fejlődik.

Amikor tojásrakást találok, átviszem őket egy kis dobozba (https://www.shneczek.cz/hu/eshop/dobozok-es-dobozok/doboz-osztott-fedellel-1-3-literes/) tiszta alomra. Az első tojásrakásokat egy kicsit beborítottam alommal, hogy a kikelés körülményei minél inkább hasonlítsanak ahhoz, ahogy találtam a tojásokat (alomba borítva). A későbbi tojásrakásokat nem mindig borítottam be, és nem voltak problémák a kikeléssel. Előfordulhat, hogy egy tojásrakás nem jelenik meg (ha nem ásták le egészen az akvárium aljáig). Ilyen esetekben a fiatalokat azonnal át kell helyezni egy kisebb dobozba, ha már kikelt. A tojások szülőktől való áthelyezése nem szükséges. Az inkubációs idő körülbelül egy hónap, és ha az alom szennyezett vagy túl nedves, akkor az akváriumot nem lehet megtisztítani, és a tojások megfulladhatnak.

Az első fiataloknak kezdetben ugyanazt a táplálékot kínáltam, mint a szülőknek – édesburgonyát. Sajnos ezt nem fogadták el jól, úgy tűnt, hogy egyáltalán nem esznek. A fiatalok számára alkalmas táplálék egy banán és spirulina kombinációja, amelyet röviddel a kikelés után elkezdenek enni. A sikeres etetést később is meg lehet figyelni – a spirulina sötétzöld színe látható a fiatalok átlátszó héján. Az étkezési keveréket banán darabjának összenyomásával és spirulinával, valamint vízzel keverve készíthetjük el. Használható előre elkészített banán és spirulina keverék is (https://www.shneczek.cz/hu/eshop/feherjeforrasok/banan-spirulinaval/?variant=40305/1), ezt használom az összes fiatal csigám számára. Az előnye ennek a keveréknek, hogy csak a szükséges mennyiséget készíthetjük el. A friss banán mindig megromlott, mielőtt el tudtam volna használni az egész mennyiséget. Ha túl sok keveréket készítesz, a maradékot a hűtőben tárolhatod a következő napra.

A keverékhez egy kis kalcium-karbonátot is hozzáadhatunk. Azt javaslom, hogy minden második etetéskor (nem minden alkalommal) adjuk hozzá. A fiatalokat legjobb minden második nap etetni ezzel a keverékkel. Kezdetben szeptembertől kezdve a kutyafogócsont is rendelkezésükre áll. Ahogy egyre nagyobbak lesznek, az édesburgonyát is kínálom nekik, amit egy idő után szintén elfogadnak. Ezt követően már nem szükséges minden két napban etetni őket a keverékkel. A banán és spirulina keveréket a felnőtt csigák is imádják. A keveréket jól össze kell keverni, de nem túl folyósra, mivel a legjobb, ha egy kanállal vékony rétegben eloszlatjuk az akvárium fedelén.

A fiatalokat kis dobozokban tartom, amelyeket a méretük és a fiatal csigák számától függően cserélek nagyobb dobozokra. Jelenleg 1,3-6 liter közötti dobozokat használok. Például a 6 literes dobozban együtt tartom 10 nagyobb fiatal csigát. A dobozokat vízszintesen tárolom, mivel a csigák főként a fedél felületét használják. Alomként vastagabb kókusz alomréteget használok, amelyet moha réteggel borítok be, hogy a dobozban jól megmaradjon a nedvesség. A fiatal csigák dobozait közvetlenül a terrárium mellett helyezem el, amelyet egy 25W-os izzó fűt (a hőmérséklet a terrárium közelében 26-27°C). A fiatal csigák reggel 8-tól 17 óráig magasabb hőmérsékletnek vannak kitéve, és éjszaka a hőmérséklet körülbelül 23°C-ra esik vissza. A magasabb nappali hőmérséklet segít a levegő nedvességtartalmának felszabadításában, ami ideális a csigák számára.

A fiatal csigák elhalálozása minimális. Fontos, hogy a banán és spirulina keveréket minél hamarabb kínáljuk a frissen kelt fiataloknak, és tartsuk tisztán az akváriumot, különösen úgy, hogy gyakran mossuk meg a fedelet, hogy eltávolítsuk az ételmaradékokat és a trágyát. Ha a banán és spirulina keveréket legyek vonzzák, azok lárvái megjelenhetnek benne. A légylárvák halálosak lehetnek a nagyon kicsi Asperitas fiatalok számára. Sajnos ez egy tojásrakás esetében történt, annak ellenére, hogy rendszeresen tisztítottam a fedelet – a lárvák az alomban voltak. Azonban ez az én hibám volt, nem a fiatal csigák életképességével kapcsolatos probléma.

Az Asperitas nemzetség csigáit hosszú ideig nehéz szaporítani tartották. Ennek részben az is lehet az oka, hogy nem tudták őket nagyobb számban szaporítani, a rossz minőségű import (rossz szállítási körülmények miatt) vagy az a tény, hogy úgy tekintették őket, mint nehezen szaporítható fajokat, amikor korán elpusztultak parazitás fertőzések miatt. Az importált egyedek életkora, amely ismeretlen, szintén szerepet játszhatott, mivel nem lehetséges meghatározni, hogy még fiatal egyedekről van-e szó, mivel a héjuk növekedése már megállt.

Jelenleg pozitívan tekintek az Asperitas bimaensis stabilizálódására a fogságban. Azonban nem állítanám, hogy teljesen problémamentes faj, mivel a szaporításával kapcsolatos tapasztalataim még viszonylag rövidek. A hosszú távú stabilitás érdekében fontos, hogy több tenyésztő vegyen részt a szaporításban, hogy önfenntartó populációkat hozzanak létre. Ezt a fajt tapasztaltabb tenyésztőknek ajánlom – ideális esetben azoknak, akik már tapasztalattal rendelkeznek legalább néhány más szárazföldi csiga szaporításában.